Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Pofáraesés, rákos lettem

2023-07-23
Szembesülni hogy kurva rövid is az életünk és bármikor vége lehet.

Pfff, nem is tudom hol kezdjem mondhatnám, hogy a legelején, de talán jobb ha belecsapok a közepébe. Szóval 43 éves vagyok vagyis csak leszek jövő hónap 3-án. Ami egyben a házassági évfordulónk is pechemre. Valahogy soha nem szerettem a születésnapjaimat na nem azért mert öregebb leszek hanem mert soha nem volt egy igazán jó ami csak rólam szólt volna. Na nesze neked a sors úgy gondolta  ad nekem egy új szülinapot. Igy esett az meg, hogy Augusztus 3-án születtem hivatalosan, és tavaly Augusztus 17-én megint megszülettem. Mielőtt bárki azt hinné bekattantam..... 2022. Júniusában szembesültem vele, hogy méhnyakrákom van . Valahogy számoltam rá, hogy nem egy fotelben 90 évesen fogok meghalni, nade kurva korán jött ez a pofon. Édesapám 2019-ben ment előre, rákos volt. Anyai nagymamám és nagypapám is abban haltak meg. Ottálltam egy kurva diagnózissal egy 2,5 éves gyerekkel és egy haldokló házassággal, na meg amiért pont én? miért pont most? és még sok rengeteg kérdéssel. Soha semmi nem ment könnyen az életem során így edzett voltam, nosza neki nem sírunk küzdünk! Júliusban volt egy kisebb műtétem majd Augusztus 17- én egy radikális wertheim műtét ami azt takarja hogy kivették a méhemet, petefészkeket és ami a műtét közben derült ki áttétek voltak a nyirokcsomókon.  Ezt követően 28 sugár, 4 kemo az ötödiket már nem bírta volna a szívem. Köldökig felnyitottak mint egy dísznót, mondjuk hála az égnek szépen összestopolt a dokim, na de ez lett volna a legkevesebb. 6 hét múlva kezdődött a második menet, kezdődtek a kezelések. Az elsőre még szépen kisminkelve betipegtem, mitnekem itt a kemo utána sugár megsem kottyan. Heti 5 sugár keddi napokon plusz a kemo. Egy hét elteltével már a tükörbe se néztem bele úgy fésülködtem, öltöztem, két hét elteltével márcsak összefogtam a hajamat mert elkezdett hullani. Napjaim abból álltak, hogy reggel felkeltem, tusoltam, öltöztem, jött értem aposóm bevonszoltam magamat a kocsiba, klinika előtt kivonszoltam, kezelést felvettem haza, ágy. Hasmenés, hányás és társai. Volt, hogy nembírtam felkelni a wcre kimenni az első alkalommal sírtam, hogy lehet ez hogy egy életerős nő voltam, hegyeket mozgattam most meg ágyba hányós, fosos roncs vagyok. Aztán a sírást felváltotta a nevetve sírás. Kemény időszak volt a nagylányom és anyám ( Aki megtagadott előtte) talán bűntudatból, de segített ebben az időszakban. És jön itt a kérdés hol volt a férjem? Fehér lovon mint a mesében lehetne, de fehér kamionon rótta Európát. Ő anyagilag állt helyet míg a szülei a családja segítettek nekem. Hol volt az én családom? Na az egy másik bejegyzés lesz . Esmeralda és társai elbújhatnak az én történetem mögött. :)

Ez csak az én meglátásom, de aki egyszer rákos lesz az mindig is az marad, hiába tünetmentes. Ez a dög lehet hogy visszavonul, elbújik, de egy nemvárt pillanatban újra támad. De addig is élni kell, úgy ahogy nekünk jó. Én most tünetmentes vagyok, ezen a részen rák nincs. Most a lábaim nem akarnak menni és megtartani szóval vissza a mókus kerékbe és vizsgálatokra fel. Sajnos az áttét miatt ez a dög bárhol előkerülhet és gebaszt csinál. Élni kell mert élni jó! :)))))

Hozzászólások (0)